Most csak röviden.
A karácsony végre kicsit helyretett(mindkettőnket), de tegnap kezdett minden visszarázódni. Ma meg sírós napja volt a kisasszonynak, olyan ideges voltam a főzés végére, hogy álltam akonyhában és üvöltöttem a semmibe.
Ő meg: ne veszekedjünk, látom, hogy feszült vagy, de erről nem mi tehetünk.
Nem érti, hogy nem az borít ki, hogy a gyerek sír(bár ez is), hanem, hogy mondok neki valamit, erre csak azért sem csinálja. Mondom vedd fel a gyereket, ha hason van megnyugszik. Kimegyek főzni, hallom, hohy üvölt a gyerek, bemegyek, erre az ölében ül a kicsi. Inkább nem mondtam neki semmit.
Kicsit belafáradtam már. A mindennapos vodkázásról nem is beszélve.Nem szólok, nem vágok arcokat(nehogy már rosszkedve legyen), de attól magamban még utálom amit csinál.
remélem azért a javulás tartós marad.
